Augusztus 18.
HAZA

A hajnali busszal indultam Dublinba. Úgy gondoltam szinte egyedül fogok utazni, ám rengeteg ember állt kabátban és esernyővel a folyóparton a buszra várva... Akkor kell indulni, amikor jól esik...:-)
Dublinból a Ryanair gépével elég nagy fennakadással, kapucserével és késéssel megérkeztem Budapestre. Szinte megcsapott a hőség. A különbég felszállás és leszállás között 25 C fok volt...
Kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel, emlékkel és új ismerősökkel, tudással a jegyzeteimben tértem haza.
Ha van rá lehetőségem, továbbra is részt szeretnék venni a programokban, jövő évben és utána is.
Mindenkinek ajánlani tudom, hogy bátran vágjon neki!

Augusztus 17.
AZ UTOLSÓ NAP

A záró napon a sikeres teszt elvégzése után nagyon vicces szituációs gyakorlatokkal próbáltuk levezetni az utolsó nap kis szomorúságát, és készítettük a fotókat, valamint elérhetőséget cseréltünk, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot a jövőben...

A búcsúeste pedig a helyi pub látogatása volt. Így remek hangulatban ért véget ez a két hét.

Augusztus 15-16.

VÉDVE ÉS ZÁRVA

Tanulnivalókkal és házi feladatokkal ebben a két napban is el lettünk látva, hiszen készültünk a záró tesztre.
Mindezeken kívül két jellegzetes hely meglátogatására is maradt időnk. A szokásos kirándulócsapatunk egy japán lánnyal bővült, és így jutottunk el  a helyi erődbe, melynek falai közt ici-pici lakóházak húzódnak. Az Elisabeth Fort szobrokkal és tárgyakkal segít abban, hogy az ember várvédőnek képzelheti magát...

Csütörtökön pedig elindultunk, hogy a folyón átkelve eljussunk a Goal-hoz, ami a helyi börtönmúzeum sok viaszbábuval és építészeti megoldással, hogy teljesen bele tudjuk magunkat képzelni a régi világba...

Augusztus 14.
OKTATÁS ÍRORSZÁGBAN ÉS MÁS HELYEKEN

Kedd, ismeretszerzés. Az ír oktatási rendszerről hallhattunk előadást.
A gyerekek több lépcsőben tanulnak Írországban. A magán tanulói státuszt elég könnyen megadjákt, ezért egy osztályon belül 15 a tanulók létszáma, ahol álandó asszisztensi segítséget kap az éppen tanító pedagógus.

 Minden gyerek nagyon sokat tevékenykedik, nagy szerep jut a Montessori módszer alkalmazására, és őrzik a hagyományaikat...

A délután kihasználtuk a napsütést a brazil és a francia csoporttársammal, és irány a tengerpart. Myrteville városa csak 30 perc buszútra volt. Csodálatos látványban volt részünk, de megmártózni azért egyikünk sem mert...

Este volt már, mire újra Cokba értünk.
Hasznos nap volt.

Augusztus 13.
A MÁSODIK HÉT KEZDETE

Hihetetlen, hogy már a fél idő eltelt...
Ezen a napon a nyelvi játékoké volt a főszerep. Nagyszerű feladatokat kaptunk, amit úgy gondolok, hogy a tanításaim során bármilyen tantárgyból be tudok építeni.
A színek és a formák határozták meg a csoportokat, a szituációk, vagy páros érvelések szereplőit.
A leginkább tetsző játék egy kiejtéses társasjáték volt, amiben gyermekként "harcoltunk" egymással:

A délutánt a katedrálisban és mellette töltöttem több csoporttársammal, ahol sikeresen teljesítettük a gondolatlabirintus állomásait, és pihenhettünk, szabadon beszélgethettünk, ami mostanra már egész zökkenőmentesen megy... :-)

Augusztus 11-12.
UTAZÁS AZ ESŐBEN

A hétvége egy körutazással telt Cork megyében.
Nagyon vártam ezt a programot, mivel a szervezett busztársasági túra minden állomását előre kikerestem, és nagyon megtetszettek a helyek.
Szombat reggel nagyon borult időre ébredt Íroroszág, és kicsit esett is az eső. Reménykedtem, hogy hamar elfújja a szél a felhőket, így az utazás is felhőtlenné válik.
Sajnos nem így lett. Ahogy a busz haladt, az eső úgy erősödött, így az állomásokon csak szürkés és nyirkos látnivalókat tudtam fényképezni, de azt gondolom így is megérte elmenni...

Kalandos úton érkeztünk meg az óceánhoz, Írország legnyugatibb részéhez. Az oda vezető út 1 sávos kis hegyi kavicsösvény volt néhol kiállókkal, így az az autó tolatott, amelyik közelebb volt egy-egy ilyen öbölhöz.

 Az óceán morajlása feledtette a ködöt és a mindenhova behatoló esőt...

Augusztus 10.
KINSALE

A péntek a tanulmányi nyelvtanulás jegyében telt.
Elutaztunk közösen a helyi buszpályaudvarról egy-egy idegenvezető csoportjába kerültünk véletlenszerű labdahúzással.
A mi irányítónk humoros ember volt:

Nem csak mi kérdezhettünk tőle, neki is voltak kérdései. Különböző dolgokat és helyeket kellett megtalálni a városban. 

Kitűnő módja volt ez annak, hogy gyakoroljuk a nyelvet, a nyelvtani szerkezeteket, mindeközben megnézzük ennek a csodás kis kikötővárosnak a szépségeit.

 A házak 1973. január 1. óta ilyen színesek ebben a városban. Ekkor határozták el, hogy legkevesebb 15 házat nagyon eltérő és erős színekre festenek. Ez volt annak dátuma, amikor csatlakozott Írország az Európai Unióhoz.

Augusztus 9.
NEMZETEK NAPJA

Csütörtökre volt kitűzve egy nagyon izgalmas téma. Egész napon minden feladatban és szókincsbővítésben a saját országunk és nemzetünk volt a középpontban.
Meséltünk országainkról egymásnak, szokásokról, gasztronómiáról, időjárásról...

(Itt jegyezném meg kitérőként, hogy Írország igen csapadékos régió. Eddig nem sokat láttam a napot.... A hőmérséklet sem igazán érte el a 20 C fokot - a magyar 38 C fokhoz képest.)

A kedvenc feladatom az utcai interjú volt ekkor.
Előre megbeszélt kérdésekkel az utca emberétől érdeklődtünk párokban, hogy mit tud az országunkról. Sokat sétáltam és tanultam ezalatt, és nagy mennyiségben kaptam olyan válaszokat, amire számítottam: Budapest, gulyás, gyógyvíz. Sajnos néhányan akadtak olyanok is, akik tőlem hallottak először Magyaroroszágról.

Augusztus 7-8.
A KEZDETEK

Ebben a két napban az órák csak úgy repültek.
Kedden délelőtt és délután is tanultunk, míg szerdán csak délelőtt okítottak minket.
A módszerek változatosak voltak, és ekkor derült ki számomra, hogy a rendszeres csoportom mellett délután és ebéd után  kiejtési és szókincsgyakorlat órákon is részt fogunk venni kevert csoportokban, így kiváló lehetőségem volt szélesebb körű ismeretségekre szert tenni.

A versírás fogott meg ebben az időszakban. Az éppen gyakorolt mássalhangzók lehető legtöbb felhasználásával kis csoportban írtunk, majd adtunk elő különböző stílusokban (rap, öreges, ovis..) verseket.

Természetesen a városnézésre is maradt időm.

A Lee folyó 3 részre osztja a várost. A víz a tenger közelsége miatt hol alacsonyan, hol magas állt. Hiába folyó, mégis érdekes volt követni az apály-dagály hatását.

A városi sétáim alatt sokszor volt olyan érzésem, mintha egy Swift regény szereplője lettem volna. Nagyon kicsi házak között szűk utcácskák kanyarognak...

Augusztus 6.
AZ ELSŐ NAP

Első reggel a 100 méter messze álló iskolába indulva a következő látvány fogadott:

Szent Finnbarr-katedrális 

Hogy nem vettem észre, amikor megérkeztem...???

Gyönyörű helyre érkeztem, ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, ahogy az is, hogy az írek nagyon kedvesek.

A Cork English Word nyelviskola recepciójánál két nagyon mosolygós hölgy fogadott. Mindenben segítettek, megmutatták a helyet, és próbálták terelni  a feszültségemet, ami a nyelvi tesztből adódott.

Beszélgettek velem, és mint utólag kiderült, ez maga volt a teszt.... :-)

Miután kiderült, kinek a csoportjába kerülök, az órarenddel a kezemben beléptem a terembe:

Hamar elrepült az első nap az ismerkedős és páros játékokkal, amire nagy szükség is volt, mivel ahányan voltunk, annyi helyről jöttünk: Argentína, Mexikó, Franciaország, Olaszország, akadtak japánok, lengyelek és oroszok is köztünk....:-)

Nem volt könnyű megérteni egymást, hiszen jelentős különbségek voltak kiejtésünkben. Sokat segített tanárnőnk egyénisége, aki sokszor viccel reagált az akadozó kommunikációs helyzetekre...

Augusztus 5.
AZ INDULÁS

A repülés izgalmától túl korai ébredés után, a csomagomat sokadszorra is lemérve, nagy várakozással indultam el a reptérre.
Az Air Lingus kis gépe majdnem 3 óra alatt elrepített Dublinba. Szárnyalásunkat a szomszéd ülésen utazó szintén pedagógus útitársam telefonján real time-ban követhettem. Percről-percre tudtam, hol járunk, milyen sebességgel száguldunk, és éppen mit látunk magunk alatt. Tudatlanul is segítette a biztonságérzetemet, hiszen a repülés nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé... :-)
Dublinból egy 3,5 óra expressz buszozás várt rám, így este 7 órára A Lee folyó partján álltam dél Írország központjában.

20 perces csomagvontatás után szállásomon voltam a kollékium kis szobácskájában, ahol meglepetésként egy külön mikrofürdőszoba is várt rám...